Én és az angol • Hobby Turmix
okt
1
2012

Én és az angol

Gyorsan cáfolok, mielőtt bárki is arra gondolna, hogy becsempésztem a címbe egy szigetországbeli úriembert: nem, nem egy személyt hanem a Shakespeare nyelvének mai változatát emlegettem. És ezt is a saját szemszögemből.
Az első nyelv amit megtanultam a magyar volt, de ebben nincs semmi rendkívüli, gondolom sokan vagyunk így ezzel :-) Rögtön utána, mindössze néhány évvel később egy neolatin lingua-val gazdagodott a nyelv-vagyonom, tippelhettek, hogy melyikkel. Könnyítésként elárulom, hogy Brassóban élek :-) és már az óvodában elmélyülhettem az első idegen és számomra amúgy második nyelv napi használatában. Nem emlékszem pontosan a kezdetekre, de az biztos, hogy az óvodai évek végére perfekt voltam… románból.
És jött az általános iskolai orosz, már másodiktól. Nem nagyon szerettük, mert a Szovjetunió hivatalos nyelve volt és az elnyomó hatalom ellenszenvessé tette a gondolatát is annak, hogy egy szép napon boldogan cseverészünk majd egy kolhoznyik-elvtárssal, mondjuk Novoszibirszkben. Gyerekként ezt akkor így láttuk, ma már azért sajnálom, hogy nem igyekeztem többet-jobban gagyogni oroszul, hisz ez most nagyon jó lenne, sok szempontból. Sebaj, talán a következő nemzedék. A 11 évig tartó iskolai orosz-oktatásból maradt azért néhány kincsem: bármikor képes vagyok teli torokból rázendíteni a Katyusára, ki tudom olvasni a cirill betűs szövegeket és a szláv nyelvek sok-sok szava ismerősen cseng. Megérte, igaz?
És szintén iskolai eredetű a csekélyke francia tudásom is. Igaz, azt „csak” 8 éven át próbálták a fejembe tölteni. Valamennyire sikerült is, talán jobban boldogultam vele mint a szláv nyelvek királyával. Meglepő dolgot fedeztem fel: ha egy nyelvcsalád valamely tagját jól elsajátítottam, ugyanazon család második tagjával könnyebb a dolgom. Sajnos a az akkori „tankönyv-francia” nem egyenlő az utcai „beszélt-franciával”, de ha valaki jót akart, az simán hozzátanulhatta az igeragozás általam soha el nem sajátított szabályait és… irány Párizs :-)
Tanulmányaim befejezésekor gyors leltárt készítettem a nyelvi képességeimről. Két élő – magyar és román – és két lappangó – orosz és francia – nyelv volt a tarsolyomban. Látszott, hogy ez nem elég. Hiányzott egy világnyelv. Pl. az eszperantó. Hallottatok már valakit eszperantóul beszélni? Ha igen, akkor gratulálok, én eddig még nem, vagy ha igen, akkor nem tudtam, hogy eszperantóul van :)
Így jutottam arra a következtetésre, hogy negyedszázadnyi leélt év után jó lesz megtanulnom angolul. Ti mit tennétek, ha egyszer csak eldöntöttétek, hogy nyelvet tanultok? Fogadok, beiratkoznátok egy nyelvtanfolyamra :) Én nem így gondoltam, a nehezebbik utat választottam. Vásároltam egy kisszótárat, majd elkezdtem megtanulni belőle a szavakat, ábécé sorrendben. Szerencsére nem volt nagyon sok szó, így eljutottam a z-betűsekhez is. Mindet bemagoltam. Megvolt az alapszókincs, de nem tudtam összeilleszteni a szavakat. Erre jó egy nyelvkönyv, kazettákkal. Ez lett a következő beruházás tárgya. Érdekes élmény volt a szavakból mondatokat kovácsolni, izzadtam is mint a kovács, ahányszor csak belevágtam. De nem adtam fel. A kazettákat rojtosra hallgattam, és karaoke módjára fújtam a szereplőkkel együtt a bárgyú kis szövegeket. Hittem, hogy meg tudok tanulni angolul.
Az igazi fordulat akkor következett be, amikor sikerült angol anyanyelvű beszélgetőpartnert találni John M. személyében, az apróhirdetések segítségével. Első beszélgetésünkkor becsukta az ajtót és rámparancsolt, hogy ezentúl csak angolul szabad megszólalnom. Én félve dadogtam, hogy de hiszen még soha nem mondtam semmit angolul és hogy ő majd biztosan kinevet. Rám nézett és mindössze két szót kérdezett: Who cares? Megértettem.
Most naponta beszélek, olvasok és írok angolul, a kapott visszajelzések alapján nem túl rosszul. Igaz, nyelvvizsgám vagy diplomám ma sincs…
Tudtok angolul? Ha nem, ideje lenne elkezdeni, ne várjátok meg amíg elmesélem azt, hogy hogyan tanulok kínaiul.
És mivel mindig tanulok, kíváncsi vagyok, érdekelnek a nyelvtanulásban bevált módszereitek. Persze csak akkor, ha nem titkosak.

Hozzászólások

A szerzőről: Tódor Andor

4 hozzászólás a(z) “Én és az angol” bejegyzéshez

  1. Szasz Istvan szerint:

    Nahat de erdekes a parom angoltanarno de nem nagyon tudok egy epp mondatot osszerakni angolul Nemetul 6 evvel ez elott meg tudtam de mivel nem hasznalom mar sokat felejtettem Az az igazsag hogy mar egyparszor eldontottem hogy neki allok az angolnak (meg konyveket is szereztem) de mindig csak azzal (dontessel) maradtam:) Talan epp ideje lenne elkezdenem Kosz Hobby Turmix!!!!!!!!!! :) )

    • Hobbyturmix szerint:

      István, el sem hiszed, hogy milyen könnyű, ha egyszer belevágsz… Tudod mit? Meséld el te magad, miután kipróbáltad :) Minden tőled függ.

  2. Szepesi Imola szerint:

    Egy aprócska kiegészítő kérdés: nekem latinul is kellett tanulnom 8. osztályban… Neked nem volt kötelező, kedves Szerző? Sajnos nem sok maradt meg belőle… Aquila non capit muscas; vagy a híres Julius Caesar mondata: Alea iacta est, …. valamint Descartes híres mondása: COGITO ERGO SUM :-) összességében inkább csak az érdeklődésemet és kíváncsiságomat nyitotta fel a Római Birodalom és az utána maradtak iránt…

    Válaszom, azaz nem-titkos módszerem pedig: XL éves fejjel a gimis lányommal együtt tanulok és – ami a legfontosabb – beszéljük a tanult nyelvet :-) Jelenleg az angol az… de éppen készülünk a második nyelv kiválasztására, melyet ismét együtt fogunk “nyomni” :-) de ebben a fázisban még csak a bájos fejeinket törjük: vajon melyik lehetőséget válasszuk (a gimiben az angolon kívül orosz, spanyol, francia, német nyelvet oktatnak – és ezek mind élő világnyelvek…)… így adódik egy másik fontos kérdés: MELYIK NYELVET TANULJUK ÉS MIKOR ÉS MIÉRT?

  3. Hobbyturmix szerint:

    Imola, tényleg igaz, a latin is ott lappang a sorban, tanították a suliban. Nem volt túl jó a tanárom, a nyelv pedig halott, well, you know… dead in the wood :) Igaz, a halott nem jelenti azt, hogy haszontalan: sok-sok szót adtak “kölcsön” minden nyelvnek, így a germán nyelvcsaládbeli angolnak is. Elgondolkodtató….

    Azt hiszem, hogy a lányoddal tanulás nagyon jó ötlet, nekem mindig nagyon sokat segített, ha valakivel beszélhettem azon az idegen nyelven. Ettől a nyelv megszelidült, és már sokkal kevésbé volt idegen :)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Biztonsági Kód:

Rouge Boutique Decor

Hírlevél



 

Keresés a honlapon

Facebook

Fő szponzor

Szponzorok

as-banner-resized

Rouge Boutique Decor

Címkék

Google Translate