Én mindig tanulok! • Hobby Turmix
szept
11
2012

Én mindig tanulok!

Tódor Andor vagyok, és ez az első blogbejegyzés, amit valaha is írtam.

Többnyire mindenki azzal kezdi, hogy elárulja: miért teszi azt amit.

Jó kérdés. De előbb arról, hogy miért így, ebben a formában. Talán lehetne másképpen is, például képekben. Vagy  élőszóban, versben, dalban, testbeszéddel, piktogramokkal és sok más módon.  Hogy mégis a leírt (vagy inkább lebillentyűzött) szavak mellett döntöttem, az annak köszönhető, hogy meg szeretnék tanulni írószerűen írni.  Miről is?

A tanulásról! Helyesen olvastátok, de még egyszer leírom, nehogy félreértsetek: igen, a tanulásról. Gyorsan elmondom hogy miért, mielőtt valaki rám fogná, hogy tök hülyeség ez az egész, hisz az iskoláimat már rég befejeztem (és erről néhány diplomám is van, megmutassam?) és se tanár se tanuló nem vagyok …

Akkor meg honnan ez a nagy érdeklődés a tanulás iránt? Hát épp onnan, hogy amint papírforma szerint befejeződött a tanulási folyamatban való részvételem, rájöttem, hogy bármennyi tudást gyűjtünk össze a koponyánk belsejében található tekervényes szürke izében, egyszer csak ráébredünk, hogy még valami kéne ahhoz, hogy megértsük a boltban épp most vásárolt kütyü működését. Nem beszélve a frissen kézhez kapott gázszámláról, a múlt havi bankszámla-kivonatról, a világgazdasági elemzéssel foglalkozó újságcikkről és a gyerek által használt némelyik új szóról. És hol van még a Photoshop rétegkezelése, a Facebook biztonsági beállításai és a legújabb okostelefon alkalmazások adatkezelési fondorlatai? A jégkorong vagy a gyephoki szabályainak részletes ismerete, a testépítés törvényszerűségei közötti összefüggések megértése, a kutya idomítása és a gyerek helyes nevelése – ez mind-mind olyasmi ami könnyen bűvészmutatvány szintű produkciónak tűnhet és spontán elismerést válthat ki minden laikusból!

Bárhonnan is nézem, a T betűs szó nélkül nem megy. Soha nem lehetsz elég okos. A társadalom fejlődése  – és még ki tudja milyen más obskurus erők -  életfogytig tartó tanulásra ítéltek minden emberi lényt. Jó-jó, tudom, az állatoknak is kell tanulniuk, sőt talán egyes gépek is képesek rá, de engem most  az emberi vonatkozások vonzanak.

Főként az érdekel, hogy hogyan lehetne a legjobban kiválasztani azt, hogy MIT is érdemes megtanulnunk, MILYEN SZINTIG és  MENNYI IDŐ ALATT. Természetesen az is, hogy HOGYAN TANULJUNK. Szervezetten, netán spontán ihlet hatására, egyedül vagy inkább csoportosan? A HOL TANULJUNK kérdésre is választ keresek, és arra is hogy HOL és HOGYAN LEHET MAJD HASZNOSÍTANI A TANULTAKAT. Ugye azt mondtam, hogy a tanulás egy soha véget nem érő történet, de az talán számít, hogy az életünk melyik szakaszára időzítünk bizonyos tanulnivalókat, hisz óvodás és nyugdíjas ebben nem egy kategória (semmiféle rosszalló mellékzőngével).  És azt is tudni szeretném, hogy MIÉRT kell tanulni.  Mi  lenne, ha azt mondanánk, hogy nekünk nem kell több ismeret, hagyjanak békén?

Ez tehát a terv. Érdekes? Nekem nagyon tetszik, és innen, a székemből nézve ez a legfontosabb szempont.  Természetesen, mindez egyáltalán nem jelenti azt, hogy CSAK magamnak írok, jöhet mindenféle hozzászólás, komment, vélemény, fejcsóválgatás, kritika stb. (de a szitkokat kérlek mellőzd, és különben is, lehet hogy az admin kimoderálná őket). Szóval írhatsz mindenfélket.  Lehet, hogy TANULOK majd belőlük valamit.

Készen állok? Igen.

Gyerünk hát, kalandra fel! Tanulásra.

Hozzászólások

A szerzőről: Tódor Andor

9 hozzászólás a(z) “Én mindig tanulok!” bejegyzéshez

  1. Sólyom Melinda szerint:

    Csak gratulálni tudok az ötlethez, hisz a japánok idős korukban egy nehéz nyelvet(magyart) tanulnak meg, hogy az agyuk friss maradjon.Na meg új szakmák is születtek a felnőttképzés igénye miatt Kiváncsian várom(andragógia), a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek szülei is örülnének egy “hogyan tanuljon a gyerek”rovatnak…szóval kemény dió, de izgalmas.Kiváncsian várom!
    A felnőtt fejjel való tanulás nagy sikerélményt hoz, örömet is, hogy meg tudod csinálni, na meg egy kis változatosságot a hétköznapokban,tapasztalatból tudom.

    • Hobbyturmix szerint:

      Köszi a biztatást! A magyar tényleg nehéz nyelv, szerencsére idejekorán elkezdtük tanulni, nem sokkal a születésünk után. Milyen lehet fordítva, magyar után japánul, idősebb korunkban? És hogy ne legyen teljesen öncélú, a sikeresen nyelvvizsgázókat vendégül láthatná Japán…

  2. Szepesi Imola szerint:

    A tapasztalat azt mutatja, hogy a tanulás módszerét nagyban befolyásolja a tudás célja (a fenti példánál maradva életünk egész hátralevő részében szeretnénk japánul beszélni, írni, irodalmat olvasni vagy csak egy villámlátogatáshoz elegendő szavakra van szükségünk???). De vajon jól választunk módszert az egyes esetekben? Elég akarni? Miért nem?
    Jó lenne mindig emlékezni arra, amit valaha megtanultunk… Hogyan és miért válik valami aktív tudássá vagy passzív tudássá és mi tudja sikeresen reaktiválni ez utóbbit (újabb vagy újratanulás vagy egy szikra???)…
    Én ezekre a kérdésekre (is) keresem a választ.
    GRATULÁLOK AZ ÖTLETHEZ ÉS AZ ELSŐ LÉPÉSHEZ.
    Kíváncsian (és alig) várom a folytatást :-)
    Egy tanuló :-)

  3. Dora szerint:

    Érdekes….várom a folytatást…..meggyőződésem, hogy hasznos lesz, így mi is tanulhatunk valamit. Számomra azért is érdekes ez a téma, mert lassan három éve az óvodai programunk is ez irányba vette útját……hogy ne puszta ismereteket, hanem készségeket és képességeket fejlesszünk, hogy képesek legyenek például hatékonyan tanulni, kreativak legyenek stb., mert nem tudhatjuk, hogy mire felnőnek milyen szakmát választanak (egyáltalán milyen szakmák lesznek), így megfelelő képességek birtokában könnyen alkalmazkodnak az új helyzetekhez:)
    Kiváncsian várom a folytatást!!

  4. Szasz Istvan szerint:

    Az ember mindig tanul a jobol a rosszbol konyvekbol Egy azert biztos a tanultakat hasznositani es tovabb kell adni Na jo ez megint csak az en szereny velemenyem de azert oromomre szolgalt hogy errol is van szo es kivancsian varom a folytatast:)

  5. Racz Adorian szerint:

    Az ember legjobban hibaibol tanul,azt mondjak az okosok de ez nem mindenkinel valik be.Az en velemenyem az ,hogy az iskolan kivul az ember a munkahelyin tanul es vegul is ott hasznalya fel a legjobban.
    Miert kell tanulni? azert mert hanem eletunk vegeig az aso ,kapa es a csakany lesz a legjobb baratunk,es meg azert is, hogy tudjunk hozza szolni a dolgokhoz es tudjuk hogy mi tortenik korulotunk mert azt mondjak hogy “un popor fara cultura e usor de manipulat” es sajnos ez az idezet a mi orszagunkra nagyon talal es ezert vagyunk ott ahol vagyunk.
    Gondolyunk csak arra,hogy az ideni eretsegin kb 65% nem kapot atmeno jegyet de meg gondolyunk arra is hogy ezzek az “okosok” 30 ev mulva nekem kelene bisztositjak a nyugdiamott na de ez ha igy fojtatodik akkor en nyugdit nem kapok es adigg kell dolgoznom mig belehalok azert mert a mai fiatalsag nem szerett tanulni.(tisztelet a kivetel)
    Nem szeret tanulni =nem szeret tudni,nem szeret tudni=nem szeret dolgozni,nem szeret dolgozni =Adorian mikor megvenul es nyugdias eletet kelene eljen etlen hal.

  6. Dora szerint:

    Adorján,
    A gyermekek életében minden területen a legfontosabb a jó minta, ugyanis utánzással tanulnak, így nem gondolom, hogy csupán a gyerekek a felelősek a kialakult helyzetért :(

  7. Racz Adorian szerint:

    Termeszetesen, hogy nem csak a gyerekek felelosek a helyzetert mert ott vannak meg a politikusok is de ne felejtsuk el ,hogy a mai gyerekek a jovonket kelene bisztositsak.

  8. Sarany Andras szerint:

    Szerintem is jol jon ez a rovat a tanulasrol ugyanis egesz eletunkben tanulunk valami ujat;hasznosak peldaul a szakmankal kapcsolatos ujdonsagok,ugyanis az eladasban dolgozoknak -akar boltos vagy ugynok vagy igazgato- nagyon fontos hogy jol ismerje mit ad el,es minel tobbet tudjon a versenytars termekeirol is.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Biztonsági Kód:

Rouge Boutique Decor

Hírlevél



 

Keresés a honlapon

Facebook

Fő szponzor

Szponzorok

as-banner-resized

Rouge Boutique Decor

Címkék

Google Translate